A légzőautomaták teljesítménye
A légzőautomatákat különféle merülési körülményekhez és szokásokhoz tervezik a gyártók. Az egyes modellek közötti lényeges különbség a légzési teljesítményben és ellenállásban van. Kérdés, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a tulajdonságok és hogyan segítenek nekünk a választásban.
Ideális állapotnak tekintjük, amikor nagyobb mennyiségű levegő szállításakor (mint amilyen pl. a mélymerülés) is könnyű marad a légzés a reduktorból. Ezt segíthetjük, ha egyenletesen és finoman lélegezünk és kerüljük a hirtelen be/ki kilégzéseket. Bár a fent említett merülési körülmények általában szubjektívek, azért létezik egy szabvány és tesztvizsgálat is, ami alapján a különböző modellek egyszerűen összehasonlíthatók.A légzőautomaták teljesítményének vizsgálatára a gyártók tesztpadokat használnak. Ezek a tesztpadok a nemzetközi gyakorlatban elterjedt ANSTI Teszt Rendszert alkalmazzák a reduktorok belégzési és kilégzési ellenállásának mérésére. Az a tény, hogy az utóbbi időben nőtt a reduktorok általános légzési teljesítménye annak is köszönhető, hogy az ANSTI tesztek eredményeit közzéteszik a gyártók.
A tesztek alapját mindenhol valamilyen szabvány adja. Az Európai Unió területén az EN250-es szabványcsalád vonatkozik a nyitott rendszerű, sűrített levegőt használó búvár légzőkészülékekre. Ez a szabvány előírja a reduktorok belégzési és kilégzési nyomás határértékeit és a légzés átlagos ellenállását, továbbá meghatározza a tesztkörülményekre vonatkozó további jellemzőket is (pl. vízhőmérséklet, mélység, stb.). Az új EN250:2014 szabvány a tesztet 4°C-os vízhőmérsékleten írja elő.
A Cressi által gyártott mindegyik légzőautomata modell 50 m vízmélységig hitelesített az EN250 szabvány szerint, azonban a csúcsmodellek a szigorúbb EN250:2014 hideg vizes szabványt is gond nélkül teljesítik. Nem véletlen, hogy az olasz fegyveres erőknél már évtizedek óta rendszeresítették a Cressi légzőautomatákat.